irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Faltis Roberta - Gesztenyepüré

E-mail Nyomtatás
Már megint eszembe jutott picinkó gyermekkorom, ahogy mostanában any-nyiszor. Sokat álmodom az Édesanyáról is. Elmúlt az első karácsony nélküle, és ott-hon sem voltam. Nem bocsátom meg magamnak, sem a világnak, hogy nem tudok olyan ünnepi hangulatot varázsolni, amilyet a szüleink nekünk. Itt kényszerülök önkéntes száműzetésben élni, mit élni, sínylődni mindenkitől messze. Na ja, a pénz nem boldogít.
Igaz, az én kicsikéim nem olyan kicsik, mint amekkora én voltam, mikor Karácsonykor elindultunk a mamáékhoz szentestét ünnepelni. Akkor még volt hó, nem is akármilyen. Szánkóval vágtunk neki az útnak Édesanyával és Szaszával hármasban. Jól beöltözve, sapka, sál, kesztyű és irány a friss, ropogós hó. Az út szélén a fehér takaró gesztenyeszínűre változott a járművek után. Jé, pont, mint a gesztenyepüré – hangzott a felismerés az én kicsi számból. Az volt a kedvencem, nem múlt el tél gesztenyepüré nélkül. Ilyenkor pláne megkívántam.
Fel sem tűnt, hogy csak mi indultunk el otthonról, a Papa nem jön velünk, mindig akadt valami dolga. Megérkeztünk a mamához, ahonnan épp most ment el a Jézuska ott hagyva nekünk a karácsonyfát feldíszítve habcsókkarikákkal. Jólesett a sparhelt melege a zimankó után. A beigli és sok finomság illata belengte az egész házat. – Érdekes, akkor fel sem tűnt, hogy milyen pici volt az a lakás, csak évek múltán, mikor már felnőttként jártam ott újra. – Mikor megérkezett a Papa, lakmározni kezdtünk, és persze eljött az ajándékbontás ideje is. Természetesen mindent ki kellett próbálni, de a dominózás nem maradhatott el. Megtelve minden jóval elindultunk, mert szánkóval hosszúra nyúlt az út. Közben beesteledett, már minden ablakból a karácsony fényei szűrődtek ki, elcsendesedtek az utcák, innen-onnan kihallatszott a Mennyből az angyal. És ha hiszed, ha nem, mire hazaértünk, ott-hon is várt a meglepetés. Beléptünk az ajtón és ott állt a plafonig érő fa, alatta a sok színes dobozzal. Ez a Jézuska minden gondolatomat kitalálta tényleg. Diafilmek, mesekönyvek és Kriszta baba, épp olyan, amilyenre vágytam. Piros ruha, vörös haj és a szeme pislog. Kell ennél több?! Mindenki boldog volt, mindenki kapott valamit, amit már rég szeretett volna. Az estét természetesen  megkoronáztuk még egy kis gesztenyepürével is.
You are here: