irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

zsemle

Fekete Anna: Irodalom és idegenség 4. / (LECTORI SALUTEM)

Nehéz ez a bolygó a halottaktól.Gyerekek és öregek. Anyák és katonák. Összetörve és kisimítva. Egymásra fektetve,vagy egymásra dobálva. Hiszen tolvaj mindegyik.

Kovász

Paluska Zsuzsanna versei

Költözős Elköltözés   Ha nem fogod meg a kezemet hajnalban, Mikor mindenesetül magával rántana az ébredés utáni első hűvös fuvallat, Csak a kicsorbult bögre marad utánam,

Facebook

Határeset az Oázisban

Irodalmi Oázis, Szlovák Intézet, Budapest, 2016. január 21.
A budapesti Szlovák Intézetben rendszeresen megrendezésre kerül az Irodalmi Oázis elnevezésű rendezvény, amely legutóbb január 21-én várta a szlovák és a magyar kulturális kapcsolatok iránt érdeklődőket.

A fuvola új varázsa

Mozart: Varázsfuvola. Operavizsga. Zeneakadémia, Solti terem, Budapest, 2015. december 21.

Olyan előadásról írni, amely csak kétszer került a nagyközönség elé (meg egy zártkörű alkalommal), és soha többé nem lesz látható – kicsit reménytelen, de érdekes vállalkozás. Igaz, két évvel ezelőtt már színre került Almási-Tóth András rendezése, de most a Zeneakadémia operaénekeseinek vizsgaelőadásaként éledt újra, és őszintén reméljük, hogy ezzel nem zárul még le a sorozat; akkoriban igen elismerő kritikákat kapott, joggal, kár volna ilyen ritkán ismétlődő alkalmakra várni. Ahelyett, hogy annak ecsetelésével bosszantanánk az olvasót, mit hagyott ki, miről maradt le – azon lehet ilyenkor elmélázni, mi lehet hatásos vagy maradandó ebből a nagyon is mulandó produkcióból, akármelyik résztvevő (vagy a közönség) szemszögéből; az élmény nyomtalanul elillan ugyan, de nyomai megmaradhatnak, később, máskor, máshol talán majd észrevehetjük a remek zeneakadémiai Varázsfuvola néhány ötletét.

Szalay Zoltán: Óévbú. 2015

Ez van, idén sem sikerült megoldani a néhány évezredes kérdést, hogy mozgás vagy mozdulatlanság. Mi ugyan változtunk és mozogtunk, alapjában véve azonban ugyanazok maradtunk, mint 2014-ben. Sőt, még ugyanazabbak, ha lehet ezt így mondani (és mért ne lehetne?).

Az önmagát beteljesítő fikció

Bartis Attila A vége című regényének bemutatója. Budapest, Nyitott Műhely, 2015. december 17.

Óriási várakozás előzte meg Bartis Attila új művének megjelenését, hiszen a szerző 14 évvel A nyugalom publikálása után jelentkezett új, az életmű eddigi darabjaihoz képest vaskosabb és hosszabb időn keresztül készülő regénnyel. A Magvető gondozásában megjelent alkotás iránti érdeklődést mi sem igazolja jobban, minthogy a bemutatónak helyet adó családias hangulatú – és sajnos ezzel párhuzamosan kevés embernek helyet biztosítani képes – Nyitott Műhely már jóval az esemény kezdete előtt megtelt érdeklődőkkel. A később érkezők java része már nem is jutott ülőhelyhez, így ők állva vagy a falnak támaszkodva követték a Rácz Péter költő és műfordító által vezetett beszélgetést.

Mit látsz, Janus?

Várnagy Kristóf – Katonka Zoltán: Janus – Tér–Test–Idő. Nemzeti Táncszínház – Marczi Közösségi Tér. Budapest, 2015. december 8.

Két fiatal koreográfus, Katonka Zoltán és Várnagy Kristóf készített modernbalett-estet a Badora Társulatnak Janus – Tér–test–idő címmel. E főcímmel két egyfelvonásost fogtak össze (egyben is játsszák, szünet nélkül), melyek mind tematikában, mind stílusban valóban össze is illenek. Sőt: az est – nem kizárt, hogy az alkotók szántszándéka nélkül – komoly (tánc)elméleti-történeti kérdést is felvet.

Tőzsér Árpád és Tóth László a budapesti Kortárs-esten

Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott Kortárs-esten kedden, december 8-án átadták a jeles folyóirat ez évi díjait, valamint a folyóirat hagyományos költői versenye idei meghívottjainak adományozott jutalmakat.

A lemur átkelt a hídon

Garaczi László Wünsch-híd című kötetének bemutatója, Budapest, Kisüzem, 2015. november 12.

A Wünsch-híd, túl azon, hogy Garaczi László legújabb könyvének címe, egy titokzatos, ma már funkció nélküli híd a Városligetben – az egykor felszíni szakasszal is rendelkező kisföldalatti felett ívelt át. A Wünsch Róbert nevét viselő építményt még a mindentudó lokálpatrióta beszélgetőtárs, Szegő János sem ismerte. A híd természetesen metafora is, a múlt pedig intenzíven van jelen a frissen bemutatott kötet regénnyé összeálló kisprózáiban.

You are here: